Pampi, a "Jug" legendája

Készítette: Grobari SZEGED

forrás: lelato.com

Amit minden szerb szurkolói mozgalmat követő ultrának érdemes tudni az: Pampi legendája. Olyan ember volt, akit soha nem szabad elfeledni, akinek a léte a lelátókon óriási hatással volt mind a Grobari, mind az egész ex-Jugoszláviában működő csoportok életére. Sok országnak van szurkolói legendája: szerbiának Pampi. Nem volt egy félelmetes arc a maga 182 cm-el és vékony testalkatával illetve híres többdioptriás szemüvegével. DE iszonyatosan agresszív, bolond és bevállalós volt. Mindig kereste a balhét, verekedést (nagyon jól verekedett), de a huligánkodás mellet nagyon szerette, rajongott a Partizánért és 90 percen keresztül, űzte hajtotta a Grobarokat a minél hangosabb szurkolás érdekében. Már a 70-es évek végén szerte Jugoszláviában féltek Pampitól és csoportjától. Mindenhol ott volt ahol a Partizan játszott, az ellenfelek bánatára. Történetében fontos szerepet játszik édesapja is, aki magas rangú rendőr volt, annak az osztagnak volt a főnöke, amely a sportrendezvények biztosítását intézte. A szurkolói körökben olyan téveszmék is terjedtek, miszerint maga a belügyminiszter az apja. Mivel befolyásos volt az apja rengeteg balhé után elintézte, hogy fia és társai ne kerüljenek börtönbe. A Zvezdások sokáig avval takaróztak, hogy azért nem mernek vele boxolni, mert félnek a következményektől, az esetleges rendőri retorziótól. Pampi ismerte a játékszabályokat soha nem dobott volna fel senkit bármi is történt volna. A „Jug” igazi vezére lett 1980-ra. Nagyon sajátos karizmával rendelkezett, ami képessé tette arra, hogy súlyos arcokat toborozzon a bandájába. Elválaszthatatlan barátja volt TRLAJA, akit még ma is szerbia legnagyobb huligánjai között tartanak számon. Gyerekkoruk óta együtt lógtak, így a Partizant is együtt követték mindenhova. Ellentétben Pampival, Trlaja nagyon durva arc volt kb. 2 méter magas volt és ehhez társult 120 kg, aminek nagy része izom volt, ugyanis ő volt az első szurkoló beogradban, aki gyúrt. Ha valakivel egy az egy ellen kellett odaállni, akkor ott volt Trlaja. Ebben a műfajban verhetetlen volt, bár nagyon kevesen merték vele felvenni a harcot 1 az 1 ellen.
Az idegenbeli túrák Pampi vezetésével soha nem látott méreteket és evvel együtt járó huligánkodást hoztak Jugoszláviában. Olyan bandája volt ahol mindenkinek meg volt a feladata. Egyesek szervezték az olcsó buszokat, ifjúsági szervezeteken keresztül, mások a túrákhoz szükséges italt, kaját lopták össze a boltokból, így minden adott volt a jó túrázásokhoz. Ha vonattal utaztak Pampi mindig hozott magával egy kulcscsomót, ami a kalauzok számára lezárt exkluzív vagonok ajtaját is nyitotta. Ezt a vagont foglalta el mindig Pampi és bandája, ide a szűk elit és a Pampi által kiválasztottak mehettek csak be, olyan arcok akik már letettek valamit az asztalra. Ilyenek voltak azok a fiatal Grobarok is, akik a jövőt képviselték, ezeket a fiatalokat nevezte Pampi „TISZTEK”-nek. Ebben a vagonban kapott helyett Talijan is, aki a túrák során az olasz ultrák életéről, legutóbbi balhéiról tágította az egybegyűltek fejét. Amikor ő befejezte a sztorikat, akkor jöttek a skinheadek az angol lelátói, utcai hírekkel (ez volt Pampi kedvenc témája). Ha horvát földre utaztak, akkor a politikus Grobarok vitték a prímet és a szerbségről papoltak a fiataloknak. Debeli a szójátékaival szórakoztatta a nagyérdeműt, ugyanis hosszú percekig tudott rímelve beszélni, ő volt az új dalok felelőse is. Amikor a Tisztek minden fontos infót magukba szívtak, nekik az volt a feladatuk, hogy járják végig a vonatot és a Grobarok között terjesszék el a felszívott igét. Ha ez megtörtént Pampi, mint egy igazi katonai vezér végigment a vonaton és ellenőrizte katonái morálját. Mindenki szerette, a fiatalok felnéztek rá, igazi példaképük volt Pampi, örültek ha a közelében lehettek, ha verekedés volt mindenki neki akart bizonyítani.
A 82/83-as szezonban, amikor a Grobarok Zágrábba utaztak, az összes vagont telefestették csetnik jelszavakkal. A rendőrség megállította a vonatot Slavonski Brod-ban és az egész társaságot be akarták vinni a rendőrségre. Pampi kiállt egy spray-el a kezében és azt montda, hogy ő csinálta az egészet. Bízott abban, hogy Trlaja felhívja az apját és ő majd elintézi a dolgot, és már mehet is a meccsre. Az apja ezt már nem tudta elintézni, igy Pampi egy pár napra a fogdán végezte. A Grobarok Trlaja vezetésével iszonyatos cirkuszt csaptak Zágrábban, törtek- zúztak, vertek mindenkit, aki élt és mozgott.
Pampi agyából pattant ki az úgynevezett „meglepetés akció” is. Egy kisebb brigáddal elment Sid-be, és ott várták a Splitből, Zágrábból érkező éjszakai vonatokat, attól függően, hogy másnap a Hajdukkal vagy a Dinamóval játszott a Partizan. Felmentek a vonatra és rárontottak az alvó ellenfelekre és ütni-verni kezdték őket. Még ma is olvasható a BBB honlapján egy történet, amikor Pampiék foglyul ejtetették a dinamósok akkori vezérét „ Örült Bubu”-t. Elfogták és mint egy trófeát hurcolászták egész nap magukkal, verték, kínozták. A nap végén elvitték Dragan Mance (a Partizan fiatalon elhunyt legendás játékosa volt) sírjához és ott arra kényszerítették, hogy többek között, a híres Grobari dalt is elénekelje az elhunyt számára „ Otis o si Dragane, ostao je tuga, uvek ce te voleti Grobari sa Juga”-„ Elmentél Dragan, itt maradt a bánat, örökké fognak szeretni a Grobarok a Jug-ról”, Bubu eleget tett az óhajnak. Mikor megjelent Mance édesanyja a sírnál, a Grobarok megszégyenülve hurcolták el a sírtól el a meggyötört Bubu-t. Ilyen meglepetés akciókkal várták a Novi Sad-ról hazatérő Zvezdásokat is.
Pampi brigádjában rengeteg problémás arc volt, Dile később Trlaja és gengje, és sok olyan is volt, akiknek semmi köze nem volt a szurkoláshoz, de annál inkább szerettek verekedni. Ilyen volt Mungos, Bata Bosanac stb. Az egész horda miatt a Zvezdások féltek Pampitól és brigádjától, egyfajta Pampi komplexusuk volt.
A Grobarok egészen 1986-ig a Zvezdások kanyarjába, a SEVER-be jártak, ha a Zvezda fontosabb meccset játszott. Ott Partizan és Grobari dalokat énekeltek, azt csináltak ott, amit csak akartak úgy, hogy senki sem szólt hozzájuk. A mai időkből nézve ez teljesen elképzelhetetlen, de a Pampi féle társaságnak nem mertek odaállni. A hatalmas számbéli fölény mellett is féltek Pampi-éktól, a velük való összecsapástól és annak következményeitől. A Zvezdások között szájról-szájra terjedt a hír, miszerint, ha valaki szemtelenkedik Pampiékkal azt elkapják és elviszik a „sokk szobába”, amely egy Grobar padlásán van, ahol megkínozzák, megverik és minden ocsmánysággal megetetik a renitens személyt.
Pampi a Zvezdások közül két embert ismert el: gyermekkori cimboráját Bosko-t és Riki-t. Bosko bármikor megjelenhetett a Jug-on piros-fehér sálban és nem esett bántódása. Volt egy derbi, amikor Bosko atom részegen betévedt a Jug-ra és odahugyozott a közepére, senki sem merte bántani, mert tudták, hogy Pampi barátja.
Az a társaság, amit Pampi a Jugoszlávia-Anglia illetve a Velez-Dinamo kupadöntőre összeszedet, azt még ma is „ szerbia mindenidők legdurvább bandája „-ként aposztrofálják szerbiában. A Grobari első vonala mellet, abban a bandában helyet kapott az alvilág krémje is: sittesek, bűnözők stb. Az a társaság a világ bármely pontján csontokig ható félelmet keltett volna bárkiben. Az angolokat (huligánokat, egyszerű szurkolókat) össze-vissza verték, kergették őket szerte a városban, egészen a stadionig. A dinamósok elkerülték ezt a társaságot, őket a Zvezdások kapták el megelőzvén Pampiékat.
Az első igazi huligán kirándulás is a Pampi fémjelezte Grobarok nevéhez fűződik: Borussia M.-Partizan. Egészen az országhatár elhagyásáig semmi probléma nem volt a busznyi Grobarral, de utána Pampi előrántott egy macsettát (mindig volt nála valami harci eszköz; kés, bot, és kedvence a motorlánc) és így szólt a sofőrhöz: Na mostantól átveszem az irányítást .. és hátrazavarta a sofőrt. A meccsen végig szurkolás, új drapik, verekedés a rendőrökkel, cirkusz stb. A másnapi napilapok tele voltak a Grobari gaztetteivel.
Pampi ismert egy teljesen bolond embert, aki az egész napját az állatkertben töltötte és minden állatot névről imert. Pampi úgy döntött, hogy kiviszi a fiatal Grobarokat edzeni az állatkertbe. A bolond szólt a tapírnak, aki odament a kerítéshez, a Grobarok lefogták és elkezdték ütni, verni, rugdalni. Egy idő után az életéért küzdő tapír szabadult a Grobarok szorításából és elmenekült. De mivel a tapír meglehetősen egy buta állat, egy negyedóra múlva a bolond hívására ismét odament a kerítéshez...
1985 őszén a Zvezda egyik kupameccsén a Zvezdások kanyarjában, megjelentek a Tisztek, először Pampi nélkül. Ezt már nem hagyták a Zvezdások és összecsaptak a Grobarokkal. Ettől a naptól a Grobarok nem jártak a Marakana-ba a Zvezdások közé. De ekkora még mindig nem heverték ki a Pampi jelenséget.
Pampi a derbik alkalmával, néhány csatlósával gyakran megjelent a Zvezdások gyülekezőhelyén és ott terepszemlét tartott, várta, hogy esetleg valaki bekóstolja (évekig nem merték). Így volt ez a 86/87-es szezonban is, amikor Trlaja, Smederevac, Trlaja barátnője és még egynéhány Grobar kísérte el. Ekkorra már azonban változások kezdődtek a Zvezdások kanyarjában, felnőtt egy fiatal generáció és át akarták venni a régiektől a SEVER irányítását. A Zvezdások végre odálltak a Grobaroknak, akik egy idő után látván a számbéli fölényt megfutamodtak. Pampi, Trlaja barátnőjével taxiba ugrott és lelépett. Trlaja ott maradt egyedül is a végsőkig, leverték. Az akkori Zvezdások közül Pier, Kajman és Toma (vezérek) vitték a prímet a harcban. Trlaja nem bocsátotta meg Pampi-nak, hogy otthagyta a csatában és megtiltotta számára, hogy a Jug-ra betegye a lábát. Pampi még egyszer-kétszer megjelent a Jug-on, de utána eltűnt a szurkolók világából. Trlaja bosszút akart állni a meccs után a vereségért és néhány Grobarral ismét átment a Zvezdásokhoz. A boksz végén Trlaja ismét a földön végezte, ismét kikaptak. Azóta ő sem tette be a lábát a Jug-ra, senki sem látta többet meccsen.
A legenda véget ért, jöttek a Tisztek (Cegi, Cume, Belgija stb.) , akik átvették a Jug irányítását és továbbvitték Pampi szellemiségét, új legendák születtek belőlük (többek még ma is aktív vezérek), de már nem olyan egyoldalú a legenda, mint Pampi idejében.