Futballfanatikusok Európában!!

Magyarországon tíz évvel ezelőtt még mindenki lesajnálta az MTK-t, mondván, néhány száz szurkoló jár a Hungária körútra. Akkoriban még az sem ment ritkaságszámba, ha egy-egy Fradi-meccsen dugig teltek az Üllői úti lelátók, de a vidéki csapatok is tartották az öt-tízezres átlagot. Ma a helyzet már-már kilátástalan, a patinás pesti és vidéki klubok nemhogy fejlődtek volna ezen a téren, hanem szép lassan lesüllyedtek az MTK mellé. Az őszi szezonban csak a Debrecen, az Újpest, a Fehérvár és a Diósgyőr meccseit nézték meg rendszeresen legalább négy-nyolcezren a helyszínen.
A Ferencváros esete külön könyvet is megérne: öt évvel ezelőtt már az is botrányosnak számított, hogy alig tízezren járnak a "nemzet csapatának" előadásaira. Ma átlagosan kétezer-ötszázan. Az általános hazai futball-lózungok és siránkozások mellett szembetűnő, hogy a "kiemelkedő" nézettségű csapatok valóban nyújtanak is valamit a futballból. Vagyis a képlet továbbra sem fordított: ha van legalább egy kis igyekezet, törekvés a minőségi futballra, akkor a szurkolók honorálják is.

Fulham: 105 százalékos
kihasználtság
A topligák nézettségi adatait persze nem igazságos összehasonlítani a magyarországiakkal, de ha másra nem, iránymutatásra jók lehetnek, és az egymáshoz való viszonyításuk is érdekes. A nézettségi adatokat is többféleképpen lehet mérni, de elsősorban a stadionok átlagos kihasználtsága tekinthető mérvadónak. Ebben a tekintetben Anglia vezet, nem véletlenül a futball őshazája: az angol stadionok hétről hétre több mint kilencven százalékban megtelnek. Az önmagában is irigylésre méltó adat akkor válik igazán érdekessé, ha a csapatonkénti bontást is figyelembe vesszük: még a kapacitáskihasználtsági listán 15. helyezett Everton meccseire is átlagosan 89 százalékban megtelik a Goodison Park. Az angolok átlagát két csapat rontja: az idén is gyalázatosan szereplő Sunderland (hetven százalék) és a Blackburn (63 százalék). Mohamed Al-Fayed csapata, a Fulham azonban minden szempontból kilóg a sorból. Az 1879-ben alapított londoni klub stadionja, a Craven Cottage átlagosan 105 százalékig megtelik, ami csak úgy lehetséges, hogy a hivatalos befogadóképesség fölött is adnak el jegyeket. A kis csapat csak a 15. helyen szerénykedik a bajnokságban, a szurkolók mégis minden alkalommal összezsúfolódnak a lelátón, hogy megnézzék Radzinskiékat. A Fulhamen kívül egyébként még öt klub (Newcastle, Manchester United, Tottenham, Chelsea, Arsenal) stadionja büszkélkedhet átlagban 99 százalékos kihasználtsággal – különösen a manchesteriek mérlege imponáló, hiszen a 68 ezer ülőhelyes arénájuk telik meg a hazai mérkőzéseken.
Az angoloknál még a másodosztály meccseire is átlagosan 18 ezer szurkoló kíváncsi; a harmadosztályú Nottingham Forest pedig még mindig húszezer fölötti átlagos nézőszámot produkál, legyen az ellenfél a Blackpool vagy a Gillingham.
Az angol rendszer működését jelentősen befolyásolta a nyolcvanas évek két nagy futballtragédiája. Az 1985-ös Juventus–Liverpool BEK-döntő előtti, 38 áldozatot követelő tömegverekedés és a lelátók leszakadása a Heysel stadionban, illetve az 1989 áprilisában a sheffieldi Hillsborough-ban lejátszott FA-kupa döntő (Liverpool–Nottingham), amikor kilencvenöten lelték halálukat. A hillsborough-i katasztrófa 96. áldozata az 1989-ben még 17 éves Anthony Bland volt, aki sokáig kómában feküdt. Felépülésére az orvosok nem láttak esélyt, a fiú szülei pedig évekig járták a bíróságokat, mert Angliában az eutanázia bármilyen formája tiltott volt akkoriban. 1994-ben végül egy bírósági döntés engedélyezte Anthony Bland mesterséges életben tartásának megszüntetését. Az események hatására Angliában futballforradalmat hajtottak végre, a stadionokból örökre kitiltva a huligánokat, megszüntetve az állóhelyeket.

Mostanában a németek is inkább csak a futball minősége miatt panaszkodhatnak – a nézőszámok rekordokat döntögetnek. A stadionok átlagos kihasználtsága valamivel kisebb (83 százalék), mint a Premiershipben, de a nagyobb befogadóképességű stadionok miatt a mérkőzésenkénti átlagos nézőszám (39 767) hatezerrel több, mint Angliában. A németeknél minden szempontból a Schalke vezet (99 százalékos kihasználtság a 61 ezres befogadóképességű AufSchalke Arenában), de a gelsenkirchenieken kívül még hat klub stadionjának van legalább kilencvenszázalékos kihasználtsága. A lista végén a leggyengébben teljesítő csapatokat találjuk (Wolfsburg, Nürnberg, Duisburg) – mégiscsak van összefüggés a pályán nyújtott produkció színvonala és a nézők száma között. A németeket a spanyolok követik 72,5 százalékos kihasználtsági mutatóval. A Primera División listáját a Valencia és a Sevilla vezeti.

Olasz Kupa: 237 nézőtől hatvanezerig
A topligák közül a leggyengébbek az olaszok mutatói, gyakorlatilag fél ház (53 százalék) előtt zajlanak a Serie A fordulói. Olaszországban leginkább az Artemio Franchi stadiont töltik meg a nézők Firenzében, de a Fiorentina a maga 76 százalékos kihasználtságával is csak a sereghajtók között lenne az angol bajnokságban. Az adatokat több dolog is magyarázhatja. Egyrészt az, hogy az olasz stadionok a legnagyobbak Európában: ha minden meccset telt ház előtt játszanának a Serie A-ban, az hetente csaknem félmilliónyi nézőt jelentene. Másfelől az olasz futballszurkolók mindenkinél érzékenyebben reagálnak a csapat szereplésére. A 2002-ben kieső Fiorentina meccseit például abban a szezonban átlagosan 15-20 ezer szurkoló szenvedte végig, hiába játszott a csapatban a Nuno Gomes, Adriano csatárkettős. A csapat most jól játszik, és ez a nézőszám megkétszereződését hozta magával, átlagosan 36 ezren ünneplik a focistákat. A Parma kilencvenes évekbeli szupercsapata is átlagosan tízezerrel több szurkoló előtt mutatta be bravúrjait, mint ahányan mostanában kijárnak a kék-sárgák meccseire. Olaszországban az sem mindegy, hogy milyen presztízsű meccset játszik a csapat, vagy hogy ki az ellenfél: hiába a világ egyik legnépszerűbb klubja a Juventus, ha előfordult már, hogy Olasz Kupa-mérkőzésen 237 néző lézengett a hetvenezer férőhelyes Delle Alpiban (2002-ben a Sampdoria ellen). Nem véletlenül tervezik a torinóiak évek óta, hogy egy kisebb, hangulatosabb stadiont építenek; vagy elköltöznek egy másik városba, hiszen Torinón kívül szinte mindenütt több Juve-szurkolót találnának. Harmadrészt az sem lényegtelen, hogy a Serie A mezőnyében több olyan kis csapat van (Messina, Chievo, Cagliari), amelyiknek soha nem volt népes rajongótábora. A B ligában viszont olyan nagy szurkolótáború csapatokat találunk, mint a Bologna, az Atalanta, a Torino vagy a Verona. Az olaszok futballőrülete egész más, mint az angoloké. Példa erre a 2005. december 8-án lejátszott Napoli–Roma Olasz Kupa-mérkőzés. A csütörtök délután három órás kezdés ellenére a harmadosztályú nápolyiak stadionjában hatvanezren nézték végig, amint a vendégek 3–0-ra verik el kedvenceiket.